Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Egészségünk és védelme

Egészségünk kincs, aminek értékét és fontosságát hajlamosak vagyunk alábecsülni mindaddig, amíg olyan dolog nem történik velünk, hogy gondolkodóba essünk és az ehhez a témához való hozzáállásunk átértékelődik. Egy nem várt diagnózistól egyik napról a másikra fenekestől felfordulhat az életünk. Rengeteg az olyan személy Magyarországon, aki nem törődik megfelelőképpen az egészségével, holott azért jelenleg is -ebben az áldatlan állapotban is- megvannak a megfelelő szűrővizsgálatok. (Nőgyógyászat, bőrgyógyászat, tüdőgondozó, urológia, onkológia, stb. beutaló nélkül kereshetőek fel.) Én személy szerint igénybe veszem az ingyenes, beutaló nélküli szűrővizsgálatokat. Rákszűrésre és fogászati ellenőrzésre évente eljárok, rászánom az időt. Az állami egészségügyi rendszer helyzetébe, a több órás várakozásba, egyes rendelők és intézmények állapotaiba inkább most nem megyek bele…

Elég az utcára kimenni, vagy tömegközlekedési eszközökre szállni és azt tapasztalom, hogy sokan vannak akik rengeteget siránkoznak a"szörnyű" egészségi állapotukról, úgy, hogy különösebb problémájuk nincsen. (Aki igazán beteg, az csendben tűr és általában hallgat.) Ez a Magyarországon élők jó részéről elmondható. Eljutottunk oda, hogy mindennapos a panaszkodás bárhol bárki kerüljön kapcsolatba velünk. Egy köhintésből vagy megfázásból bolhából elefántot képesek kreálni. Míg emberek élnek boldogan a világban süketen, vakon, némán, végtagok nélkül, olyan ritka betegségekkel, hogy talán soha nem is találkozik legtöbbü(n)k a puszta létezésük tényével sem... Azt gondolom, hogy amíg az embernek van fedél a feje fölött, van mit ennie, van bevételi forrása - és nem szenved gyógyíthatatlan betegségben - a legtöbb dologra található valamilyen megoldás.

Felelősök vagyunk saját magunkért, példaként szolgálunk a felnövekvő generáció(k) számára. Az egészséges életmód első lépcsőfoka, hogy mozogjunk rendszeresen, főleg ülőmunka végzése estében. Már az sokat tud jelenteni, ha az ember gyalogol vagy kerékpárra ül, és nem autóval jár mindenhová. Egy border collie kutya gazdájaként soha nem unatkozom délutánonként. Kifejezetten jótékonyan hat ha kevés alkoholt iszunk, korlátozzuk a cigaretták számát, cukor használata helyett inkább édesítős/Steviás ételeket eszünk. (A cukor a rák táplálója.) Nálam például mindenféle alkohol vagy szénsavas üdítő esti fogyasztása refluxot idézett elő. Ahogy figyelek a minimális mennyiségre és arra, ne igyak és ne egyek este hat-hét után megszűntek a bosszantó tüneteim.

Személyes érintettségem révén megemlíteném, hogy önhibánkon kívül is bekövetkezhet a baj. Elég a dolgok átértékeléséhez egy rutinműtét során bekövetkezett műhiba. Nem kevés kitartás, optimista szemlélet, és önuralom szükséges mindenféle gyógyuláshoz. Ha átkozódik az ember, vagy magából kikel semmivel nem lesz jobb, csak tovább ront a saját állapotán. Meg kell tanulni minden esetben higgadt maradni, nagyon nehéz, de sajátmagunk (lelkiállapoton) kilátásain ezzel nem rontunk. Nem utolsó sorban megjegyzem, ha komoly műtétre/beavatkozásra kényszerülünk, akkor pedig lehetőségeinkhez mérten, körültekintéssel válogassunk meg az orvosainkat.

Természet, vidék, város

 

A vidéki embereknek különleges kapcsolatuk van a természettel. Ők beleszülettek, a "csend" részét képezi mindennapjaiknak. Sokan az idősebb generációkból a környezetükben élő összes fát, bokrot nevükön szólítják, beszélgetnek az énekesmadarakkal, akik társaikká váltak. Megbecsülik mindazt a szépséget, amit az élettől kaptak. Szerencsés helyzetben vannak abból a szempontból, hogy megtermelhetik saját maguknak és a közeli család számára szükséges kerti gyümölcsöt és zöldségeket. Gyermekkoromban, amikor nagymamánál nyaraltam, sokat jártunk a piacra, ahol körtét és más gyümölcsöt adtunk el. Nagyapáink, dédapáink korában a família apraja-nagyja a földekre járt, az asszonyok háztartást vezettek, gyermekeket neveltek, gondozták az állatokat, a kertet. A parasztembereknek nem voltak teljesíthetetlen kívánságaik, meg tudtak élni, a keveset is beosztották.. A jelenlegi egyszemélyes villák méreteit figyelembe véve, elképzelni is nehéz, hogyan tudtak tíz-tizenöten élni egy fedél alatt a régiek, az "ősök".

Sok (fő)városinak fogalma sincs róla(tapasztalatból írom), hogy az importon kívül, a vidék termeli meg a mindennapi betevőt számukra is. Kemény és lankadatlan munkával, mert soha nem állt csettintésre az asztalon, a kamrában a betakarított élelem. Azt sem értettem, hogy miért kell lenézni a vidékiségéért az embereket. Senki nem tehet róla hová, milyen országrészben születik, hol kell felnőnie. Ha valaki városban születik, minden rendelkezésre áll egy helyen. Mégis, általános a mindennapos méltatlankodás ott, ahol különösebb ok nincs rá. Meg sem fordul sokak fejében, mennyi mindent kapott, ami nem nagy energia befektetésével, könnyedén, elérhető. Amíg a városban áruházak, plázák, szórakozóhelyek, kulturális intézmények, sportlétesítmények, helyi járatok, színvonalas egészségügyi szolgáltatást nyújtó helyek működnek az ellehetetlenített kistérségekben ennek az ellenkezőjével találkozhatunk: sorra zárnak be a boltok, takarékszövetkezetek, nincsennek háziorvosok, nem egyszer nagy problémát jelent egy-egy buszjárat indítása is. Lassan szellemfalvakká válhatnak az érintett települések, ha nem kapnak sehonnan segítséget...

Megfigyeltem, hogy nagyon kontrasztos tud lenni vidéki faluban és városban a szegény és a módos/abb lakosság eloszlása. Míg városokban bizonyos részeken, krületekben csak azok élnek, akik meg tudják azt a fajta környezetet fizetni, falun jóval nagyobb valószínűséggel találkozik az ember 100 m2-es házak és fényűzés mellett rogyadozó viskókkal... (Nem mellékes, hogy a szegényebb réteg még mindig jobban meg tudja fizetni a vidéki életet.)

Hátulütője a városi vagy agglomerációs életnek talán a rengeteg ember, és a rosszabb levegő vagy szmog. Egyre több városlakó inkább vágyik a friss, szabad levegőre, a vidéki pedig legtöbbször megélhetési szempontból dönt úgy, hogy tovább áll nagyobb településekre. Mindkettő helyzetet meg lehet érteni, legtöbbünk átmegy ezen, előbb-utóbb választani kell, valamit valamiért.

Öneladás és az internetes közösség

A 21. század az én-központúság kora. Sokszor követhetetlen számomra az a fajta verseny, amit a kapitalista fejlődés hozott magával. Folyamatosan látom, és megdöbbenek, azon, amint valaha volt barátok, üzletfelek egymást lekörözése céljából a másikat überelve újabbnál-újabb önreklámot találnak ki és szégyentelenül önnépszerűsítenek. Sokszor a másik nyilvános lejáratásától sem riadnak vissza. Szomorú, hogy vannak, akik vetélytársakká válnak és megszűnnek a valaha volt kedélyes kapcsolatok. A pénzéhség, az irigység egyeseknél beteges folyamatokat indít el.

Az én meglátásom alapján ahhoz, hogy valaki eladja magát egy bizonyos területen, rendelkeznie kell egy, az adott terület célközönségre hatni tudó személyiséggel. Mindenek előtt a pozitív kisugárzás, szavahihetőség, mindennapokba való "beengedés"-közösségi posztok, szimpatikus jellemvonások, egy-egy mosoly nélkülözhetetlenek. Bizonyos titokzatosságra azonban azt gondolom szükség van, ez által kíváncsivá válnak az emberek.

Kóros formájú öneladás.: Érdekes dologként még megemlíteném, hogy számtalanszor kapkodom a fejem, hogy van, aki annyira nárcisztikus vagy éppen önbizalomhiányos alkat, hogy naponta több szelfit is posztol egyes közösségi oldalakon. Heti minimum öt órát töltenek az amerikai fiatalok azzal, hogy felkészüljenek a szelfizéshez és beállítsák magukat a megfelelő helyszínre, pózokba. Agyonsminkelve, természetellenes tartással... A visszakapott reakció egy igazán torz tükör. Nem szelfizéssel kapcsolatban, de egyes bejegyzéseknél többször tapasztaltam, hogy sokan el sem olvassák a gondolatokat, csak automatikusan nyomják a lájkot. Mindez szelfinél is berögzül...

Napjankban sokszor többet el lehet adni erotikával, külsőségekkel, mint ésszel, ez is tapasztalható. Ezzel nem lehet mit kezdeni, valószínűleg régebben is hasonlóképp volt ez, csak nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, ahol erről a tényről nap mint nap tudomást szereztünk volna. Jelenleg, a modern vívmányoknak köszönhetően naprakészek vagyunk a világ és ismerőseink életének történéseivel kapcsolatban.

Azt vallom, hogy egy bizonyos sajátmagamnak felállított szint alá soha nem szabad süllyedni. Kell, hogy az emberben legyen tartás és emberi méltóság. Kiábrándító, hogy értelmes, tanult - leginkább nők - hová le tudnak süllyedni és süllyeszteni magukat, ha az érdek diktálja, mekkora mértékű közönségességet képesek a közösségi portálokon, több, mint valószínű a hétköznapi életben is eszközölni. És az a legszebb az egészben, hogy ebből a magatartásból lesz sokszor sikerük, vagy akár meg is fognak élni belőle, mert a világ számottevő hányadának ez a fajta gátlástalanság tetszik.

Jogos önvédelem, büntethetőség

Bárhol éljünk a világban, mindenhol találni negatív megítélésű, társadalomra veszélyes egyéneket. Olyanokat, akik veszélyeztethetik mások életét, javaira törnek, nem riadanak vissza a tettlegességtől, vagy egyszerűen csak belekötnek az útjukba kerülőkbe, saját erejük fitogtatása végett. Teljes biztonságban soha nem élhet az ember, ha "burokban" él, akkor sem. Nem használ, ha elzárkózunk minden emberi kontaktust igénylő helyzettől, nem mozdulunk ki utcára, ezek mellé riasztóval és testőrökkel vagyunk körbevéve otthonunkban(mert van ilyen). Beláthatjuk, hogy ez a fajta életforma teljesen nonszensz. Az egyre romló közbiztonság miatt Magyarországon is több törvénymódosítás született az elmúlt években, aminek kicsit utánanéztem. Jó, ha az ember nyitott szemmel jár és nem utolsó sorban tisztában van a leítakkal, sajátmaga és környezete védelmével kapcsolatos dolgokkal, jogaival.

 

A jogos védelemről a következőt találtam. Természetesen a Btk. tanulmányozásával ennél jóval több információt kaphatunk.

 

2013. július 1-je óta

"2013. július 1-jén lépett hatályba a Büntető Törvénykönyv módosítása (2012. évi C. törvény), amely "a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen is irányult, és ilyenkor a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére. Ez különösen olyankor lehet indokolt, amikor a megtámadott személytől fegyverrel akarják megszerezni a vagyontárgyait, vagy amikor éjjel jogtalanul behatolnak valakinek a lakásába, illetve a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja ezt a feltételezést."

  • Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.
  • Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
  • A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
  • a) azt személy ellen
      • aa) éjjel,
      • ab) fegyveresen,
      • ac) felfegyverkezve vagy
      • ad) csoportosan

követik el,

  • b) az a lakásba
      • ba) éjjel,
      • bb) fegyveresen,
      • bc) felfegyverkezve vagy
      • bd) csoportosan

történő jogtalan behatolás, vagy

  • c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
  • Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
  • A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől."

Forrás: Wikipedia

Üdvözöllek kedves olvasó!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd, és ezt tiszteletben tartom.

Feedek
Megosztás
Látogatók







Flag Counter