Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Felelősségteljes állattartás

A következők az állattartással kapcsolatos gondolataimról szólnak.

Világviszonylatban igen magas a kóbor, vagy menhelyen élő állatok száma, nem szabadna, hogy mindez így legyen. Amikor úgy döntünk állatok, állatokat veszünk magunkhoz, befogadjuk otthonunkba/udvarunkba, onnantól kezdve, hogy átlépte a bejáratunkat kötelességünk gondoskodni róla, legyen az egy kutya, macska, apróbb háziállat, béka, csiga, hal, madár, sün, görény, haszonállat vagy egzotikus és véget nem érően sorolhatnám. Sokan elfelejtkeznek arról, hogy ők is érző lények és hozzánk hasonlóan szükségleteik vannak.

Ahogy már a korábbiakban említettem, Nagy-Britanniában éltem, és az ott eltöltött időszakok alatt betekintést nyertem az ottani állattartási kultúrába. Középosztálybeli környéken élve elmondhatom, hogy ott a kutya valódi családtag. Iskola, kozmetika, versenyek, kiállítás mind-mind megilletik őket. Mindezek Magyarországon is egyre szélesebb körben elterjedni látszanak.

(Elgondolkodtató és megkapó számomra a mai napig a németalföldi/falamand festők munkáin az állatok, javarészt kutyák háztartásokban/családokban/királyi udvarokban betöltött szerepe.)

A másik véglet amikor utcákon kóborló, kivert állatokat vagy súlyosan bántalmazott, mostoha körülmények között tartott kutyákat lát az ember. Eléggé megoszlanak a vélemények a láncon és szabadon tartás körülményeiről is. Felháborító, hogy vannak helyek, ahol pár méteres mozgásterületű helyen kénytelen egy-egy amúgy is nagy mozgásigényű kutya sínylődni élete végéig. Évtizedekkel ezelőtt is állatkínzásnak minősült.

Olyan ember, aki képtelen saját magát ellátni, miért vesz magához egy gondoskodásra szoruló, állatot? Minden állatnak szüksége van –igényeihez mérten- szabad mozgástérre, rendszeres étkezésre, folyadékra, a megfelelő védőoltásokra, élősködők elleni védelemre, féregtelenítésre, rendszeres tisztálkodásra. Nem utolsó sorban -ha megoldható- fajtársaikkal való találkozásra, a szocializációra.

A felelőtlenül gondolkodó ember magához veszi az állatot kicsi korában, mert cukorfalatnak tartja, majd az idő múlásával egyszerűen megfeledkezik róla. Egy macskát sem ajánlatos több napig magára hagyni, de az öntörvényű és feltalálja magát. A kutya helyzetében a legnagyobb büntetés, mert neki mindene a gazdi, akárhogy bánik vele, a végletekig ragaszkodik. Állatszeretet nélküli állattartás visszafordíthatatlan, negatív folyamatokat fog eredményezni az állatok lelki világában. Hallottam kutyatulajdonostól a következőt: „nem kell a kutyával foglalkozni”...

A legapróbb élőlény is megérdemli a szabadságot. Madárnak tömlöc a kalitka, mert repülésigénye van. Macskának a zárt lakás, mert a szabadságot igényli. Megmásíthatatlan tény, hogy réges-régen az ember háziasította őket, mellészegődtek, de „szabadnak születtek”.

Elkeserítő, amit Magyarországon (elmaradottabb gondolkodású közegben) lehet tapasztalni, az, hogy vannak emberek, akik nem hallottak az ivartalaníttatásról, ennek fontosságáról, és ennek előnyeiről. Ahelyett, hogy egyszer rászánná az 5-10.000 Ft-ot, kutya-macska esetében cirka ennyinek megfelelő az összeg, inkább „eltünteti” az újszülött csöppségeket (bűcselekmény). Mert a nőstény/szuka állat gazdáit nem csak a nem várt porontyáldástól kíméli meg, hanem jótékony egészségügyi hatásokkal is bír, kisebb az esély az egyes daganatok kialakulására. Kan kutyák esetében az állat jóval nyugodtabb lesz. Az ivartalanított állat jóval ragaszkodóbb, viszont hormonjai változásának és növekvő étvágyának köszönhetően hízásra hajlamos. Étrendre figyelve a túlsúlyosság kivédhető, akár cicáról akár kutyáról legyen szó.

Televízióműsorokról szólva, az Animal Planet programjai nagyon érdekes információkkal szolgálnak az állatvilágról. Cesar Millan kutyasuttogótól és Jackson Galaxy macskasuttogótól sok hasznos tanácsot megtudhatnak a kutya/macskabarátok. A National Geographic magazin is jócskán tartalmaz állatokkal kapcsolatos cikkeket, csak ajánlani tudom.

Amikor a mélység emel(t) fel

 

 

"Díszes, gördülékenyül kanyargó sorok, amelyekbe úgy simulnak bele a különleges szókapcsolatokkal láttatott képek, hogy teljesen magával ragad az a különleges hangulat, amely mindegyik versre jellemző.
Olyanok, mint egy-egy valóság-mese. A különleges világ ott van a hétköznapokban, az emlékekben, a szavak mögötti üzenetekben.
Jó olvasni őket mert az őszinteségük és a hangulatuk az olvasás idejére kiragadják az embert a saját világából." - Komáromi János

 

Egy pályázaton sikeres elbírálású vers-csokromból számomra a legkedvesebbek.

Csillagokban élsz

 

Füstszínű idők szürkeségén túl,
mindaddig nesztelenül várlak,
amíg remegő pilláját
estté hunyva, újra meg újra
pihenőre szenderül
a megfáradt délután,
köd-ette éjjelek
fakó lüktetésében átsejlő,
ébredő fényét bontja
a korai napsugár
és boldogságtól lengedező
csillámok, mint
apró drágakő-koszorúk
vidáman fickándoznak.
Örökkön élni fogsz lényemben,
hiányod ólomsúlyú pecsétje
tűzforrón éget,
meztelen lelkem
sors-karcolt hegei közt
apró szívdobbanásaid
mutatják az utat.
Csillagok porából újraálmodlak,
a megmásíthatatlan kötelékek
ösvényein lépdelve,
úgyis megtalállak egyszer...


Önmagam keresve

Letűnt emlékek ösvényén bolyongok,
eső cseppje koppan magányom ablakán,
boldogság tünékeny leplében haldokló
pillanatok tompítják szívem dallamát.

Száműz a végtelen tengerek kékje,
hajótörött lettem századok alkonyán,
illékony köd csupán, mi emel csillagfénybe,
nem találom múltam szikrázó parazsát.

Ezüst könny-zuhatag márványarcom mossa,
öröklétbe vésve kihunyt tegnapjaim,
szilánkokká tört, szomjas tükörképem
talán újjáéled világunk romjain.


Téli éj fátyla alatt

Hópelyhet libbent a meztelen égbolt,
az univerzum végtelen-szőtt opálja
éteri mezőket sejtet.
Tudattalan énjét
gyöngyözi a messzeség,
ében éj burkába zárt
csillagok fénye
álmaink balkonját bejárva
becézőn lelkünkre hull.
Letűnt percek skarlát parazsa
ó-napok íriszén izzik,
szelíden lobogó láng-tündék vigyázzák
a grafit-szürkeségbe némult időt.
Az éj réveteg csendjébe merülve,
szótlanságuk árnyain pihegve,
szelencébe zárt szerelem éled…

2017 pozitívumai

 

 

Nem is hinnénk, mennyi kellemes emlék össze tud gyűlni, elég csak egy-egy évre visszatekinteni.

A legnagyobb boldogság, hogy idén visszakaptam egy számomra fontos személyt, kiderült, egészen más állt a kapcsolat megszakadása hátterében, mint azt gondoltam. Szinte heti-kétheti kontaktusban vagyunk azóta. Ezzel együtt sokadszor megtanultam, nem mindenki jó, aki szendének látszik, őszintén érdeklődőnek tűnik és mások emberi kapcsolataira kíváncsi. :)

Olyan ismerősökre/távoli ismeretségekre számíthattam, akikkel még nem is találkoztam személyesen.

Minőségi időt töltöttem számomra fontos emberekkel.

Új szituációkban próbálhattam ki magam, nehezen kezelhető egyénekkel, ahol bizony az önuralom, a türelem és a tolerancia győzedelmeskedett.

Segítettem másokon/másoknak, állatot mentettünk az éh -és szomjhaláltól, jótékonykodtam...

Meghívottként művészeti kiállításon, antológia bemutatón vehettem részt. Új dolgokat álmodtam meg, amiket megvalósítottam.

Felkérést kaptam egy e-könyv (Eyn-Tedd azt, amit a legjobban szeretsz és amihez a legjobban értesz) ajánlójának megírására, amit sikeresen teljesítettem.

Elkezdtem angol nyelvű verseket írni. Ennek köszönhetően megtalált egy indiai művész egy globális, béke témájú projekthez. Egyelőre témához passzoló vers híján nemet kellett mondjak a megkeresésre. Azonban egy óriási megerősítő löketet adott azzal kapcsolatban, hogy folytassam ezt az utat.

Nyáron kaptam a "Tegeződjünk" című facebook oldal egyik szerkesztőjétől (Mészáros Andrástól) egy levelet, amiben tudatta velem, hogy megosztotta a blogom "Tegeződés, magázódás" című bejegyzését. Szintén pozitív visszajelzés, mert nem hajszolom az olvasottságot. Blogok vezetése örömmel tölt el, a többi hozzájuk köthető jó élmény pedig ajándék.

Riportokat készítettem, ezáltal új embereket ismerhettem meg. Mindezzel nagyon különböző világképű személyekkel működhettem együtt.

Utaztam, számomra kedves helyeket és embereket látogattam meg és fedeztem fel újra.

Igaz virtuálisan, -és nem tudom meddig tart ez a lelkesedés-, de elkezdtem zongorázni.

Nagy szükség van az örömre, boldogságra, sikerre, megbecsülésre, egészségre, megértésre, szeretetre, létbiztonságra, empátiára, összetartásra, elégedettségre, együttérzésre, figyelmességre, humanitásra, békességre, önzetlenségre, segítőkészségre, önazonosságra, egyenességre és még rengeteg egyéb tulajdonságra és tényezőre, amelyek együttes jelenléte jobbá teszi/tehetné az emberiség mindennapjait...

Pozitív és negatív történések

A pozitív és negatív töltetű történések skálája széles, mindannyiunk hétköznapjaiban jelen vannak. Jócskán sajátmagunk, mi, emberek idézzük elő őket, elég a mindennapok apró dolgaira gondolni. Senkinek sem felhőtlen boldogság vagy "problémamentes" az élete, de a személyes hozzállás ég és föld lehet egyénekre lebontva. Nem találkoztam még olyan személlyel sem, akinek ne lettek volna hullámvölgyei vagy mélypontjai élete során. Sokszor hosszú évek gyakorlási folyamata, hogy megfelelően tudjuk kezelni és feldolgozni a bennünket ért ingereket (öröm, bosszankodás) és a megfelelő helyre kerüljenek.

Az én életemben valahogy ezek (jó és rossz) a hatások egyforma arányban találhatóak, mindig megtalálják az egymást. Ha hónapok telnek el nyugalomban, sikeresen, mindig jön egy nem várt, megoldásra váró esemény. Nagyon sok idő, és kitartó önfejlesztés annak a titka, hogy nem a kétségbeesésre, bosszankodásra hanem tudatosan a (JÓRA) és a MEGOLDÁSRA koncentrálunk.

Több önfejlesztésről szóló könyvet elolvastam... Nagy akaraterő kell ahhoz is, hogy bármilyen konfliktusban, lelket próbáló szituációkban ne veszítsük el a józan ítélőképességünket, higgadtak maradjunk, amikor legszívesebben összetörnénk valamit vagy összeomlanánk. Azt, hogy kinek hogyan sikerül ezt elérni egyéni választásán és sokszor a lelki erején múlik. A fejlődés útján, jelen témával kapcsolatosan is, egyedül a tanulásra és változtatásra hajlandó ember képes elindulni.

Vannak azok a lelki sebek, amik nem, vagy csak nagyon nehezen gyógyulnak. Sokunknál, -például a művészek esetében- élethosszig tartó lehet a szenvedés intenzív megélése. Régebben kiírtam magamból a fájdalmakat, a rossz élményeket, ez egyfajta terápiás jellegű tevékenység volt számomra a mindennapok útvesztőjében. Aztán múltak a hetek, hónapok, évek és eljött az a nap, hogy azt éreztem az "önmarcangolás" inkább lehúz, mint segít, így továbbléptem más irányba és tudatosan, a szépre koncentrálva kialakítottam és megtaláltam saját irodalmi stílusomat. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan áradozom, hanem megtalálom a szépet, és ezt viszem el az erre fogékony olvasóközönség életébe. Azóta sokkal jobb a közérzetem, és ezekkel a nekem is örömöt okozó gondolatokkal mások lelkéhez is sikerült egy kis meseszerű "csodát" juttatnom. Apró örömök folyamatosan érhetnek bennünket, csak fel kell ismerni őket.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd, és ezt tiszteletben tartom.

Feedek
Megosztás
Látogatók







Flag Counter