Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Látszatemberek

Úgy gondolom a látszatembereket tömkelegét szintén a csúnyán kifejezve magamutogatás, az egymásra való licitálás kora hozta. Közülük mindenki a legszebb színben szeretné feltüntetni magát, és tetszelegni. Sajnos nagyon sokan nem tehetik meg, hogy olyan színvonalon éljenek, amelyet megálmodtak maguknak. Magyarország nem jóléti álam. A látszat-világban élők így kompenzálják ezt a hiányt, viszont ez önbecsapás, nem a valóság. Mire is gondolok? Olyan tárgyakat vásárol meg, amire a fizetése nem lenne elegendő. Inkább nem eszik, vagy szakadt ruhában jár, vagy hitelt vesz fel, amit évekig fizet, de a legújabb kütyü (plazmatévé, telefon, stb.) meglegyen. Nagyon kontrasztos a kép ha valaki divattervezők által tervezett táskát hord, de csúcsforgalomban villamossal utazik. Valaki elmegy nyaralni más kontinensre, évekig magát marcangolva spórol rá, úgy, hogy közben alig tudja az albérletet és rezsit kifizetni. Bármilyen alkalomra készüljön (havi rendszerességgel) előtte fodrászat, kozmetikus, műkörmös és panaszkodik mellette, hogy nem tud félre tenni... A másik típus, aki folyamatosan dicsekszik, vele mindig csak jó dolgok történnek. Nem ezektől a hamis dolgoktól lesz valaki boldog, sem nem ettől jön az önbecsülése és önbizalma. Szomorúan kell leírnom azt is, hogy igen, az emberek nagy része csak a külsőségek (nem a szellemi javak) és a látszat alapján ítélkezik, és azt hiszem ez így is fog maradni. Az út végén nem ezek fognak számítani, hanem az, hogyan bánt valaki embertársaival, mennyit tett önzetlenül.

Családi vállalkozások

Rengeteg olyan családi vállalkozás van, amelyekben sokadik generációkon keresztül kerül újra és újra átadásra az évtizedek alatt megszerzett tudás, tradíció. Úgy gondolom, hogy nagy kihívás mindez, mind a fiatalabb (átvevő), mind az ismereteket átadni készülő idősebb generáció számára. Sokszor látni, hogy nem szívesen engedik el a fiatalok kezét. Nagy kihívás ez, főleg jól menő üzleteknél, fenn kell tartani a már kialakított, elvárt magas színvonalat. Ez mindaddig nem jelent problémát, amíg teret kap az újabb generáció elképzelése, ezzel érvényesül akarata. Valahol érthető, hogy a szülők/nagyszülők ragaszkodnak a sokszor jónak látott, és náluk bevált módszerekhez. Nagyon sokan maradiak azonban, nem nyitnak. Viszont, az idő változásával szükség van újításokra, ellenkező esetben a vásárlók/vendégek/üzletfelek a trendibb mellett fognak dönteni. Jó példa erre, a kozmetika vagy fodrászat. Nyilván az újabb divatot követő, új irányzatokban otthonosan mozgó üzletbe több vendég megy. Ugyanez igaz a vendéglátás, kereskedelem, szállodaipar és még sorolhatnánk mennyi területre. (Munkahelyi kínálatban is hasonló a szituáció. Ósdi, elavult eszközökkel lehet dolgozni, de egy mai fiatal és egy igényesebb munkavállaló megválogatja hová fog elmenni és mindezek mellé mennyi fizetésért.) Családi vállalkozásban az „örökösöknek” megvan az a privilégiumuk, hogy nem kell állások után vadászni. Azt is mondhatjuk, beleszülettek a hely/zetbe. Viszont, el lehet az igényesen felépítettet is rontani… Nem mindegy milyen családtagok közötti viszony és a szakértelem. Vannak, akik a "biztosat" választják, többiek váltanak, és elindulnak a saját útjukon. Sok esetben állítanak fel irreális elvárásokat egymással szemben, míg az végül megoldhatatlan családon belüli ellentétekhez vezet. Másik dolog, hogy a külső szemlélők akarva-akaratlanul összehasonlítják a gyerekeket a felmenőikkel...

Fura szerelem

Jócskán élnek a világban olyan személyek, akik az anyagiakba és a gyümölcsöző kapcsolatokba szerelmesek, és egész életüket ehhez az értékrendhez alakítva élik le. Mit jelent ez? Vannak köztük, akik folyamatosan az általuk kiszemelt, erre alkalmas egyének hátán kapaszkodnak a csúcsra fel, mások természetes adottságaikat használják a cél elérése érdekében, sokuk csak addig tart fenn kapcsolatot bárkivel, amíg abból előnyük származik. Jól tudják, hogyan járjanak el, ez a vérükben van, egyedül az érdek diktál. Ez nem korok, vagy 21. század-függő, mindig is voltak és lesznek ebben gondolkodók, ilyennek születni kell. Valahol talány, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy kikkel ismerkednek meg, a lényeg náluk, hogy bizonyos részüknél biztosítva legyen az anyagi, másoknál a ranglétrán előbbre jutási előny. Az ingyen bulik, a luxusmárkák, az ajándék szépségápolás, a villák, az ajándék kiruccanások, már csak habok a tortán, és ennyiben kimerültek a „life goal”-ok számukra. Ők a tipikus számító hozzáállás példái. Lehet, hogy mindenük meglesz, de mindenki jól tudja, hogyan tettek szert ezekre a javakra/előnyökre. A különböző embereknek nagyon mást tud jelenteni az "érték" szó és más az élethez való hozzáállás.

Párkapcsolat

Az ember társas lény, legtöbbünk egy bizonyos kor után megtalálja párját, élete társát.  Abból a szempontól teljesen mindegy, hogy házasságot, vagy az élettársi kapcsolatot választja valaki, hogy alkalmazkodnia kellene. Persze, vannak szép számmal egyedülállók/szinglik (hajadonok, nőtlenek), a kivételek, ők vagy saját elhatározásukból döntöttek így, vagy az életük során e területen történt, szerencsétlen kimenetelű eseményeknek tudhatóan, egyedüllétre ítéltettek.

A különböző kultúrák mind másképp állnak a párkapcsolathoz, a férfi és nő szerepéhez, a házasság intézményéhez.

Minden párkapcsolat alapja az őszinte szeretet, a tisztelet, az elfogadás, a megértés, a bizalom, az azonos irányba történő gondolkodás. Ha ezek közül a fogalmak közül valamelyik sérül, akár hiányzik, a kapcsolat máris új utakra téved.

Statisztikák alapján sok a válás, nem csak magyar, de európai viszonylatra is gondolok. Egy jó kapcsolatért meg kell dolgozni, minden egyes nap újabb kihívásokat állít elénk. Úgy, mint az élet egyéb területein, itt sem hull minden az ölünkbe. Azt gondolom, hogy az emberek sokszor lusták tenni, saját maguk jobbá válni, inkább a másikban keresik és látják a hibát, azért inkább a szakítás mellett döntenek. A tizen-huszonéves korosztály jó része pár hónapos együttélés után feladja, de igaz az érettebb korosztály képviselőire is. Több ilyennek tanúja voltam az ismeretségi körömből. Nagy a szerelem, jön az összeköltözés, az eljegyzés, és egy-két hónap után vége az egésznek. "Lakva ismerszik meg az ember"- ezzel egyetértek.  Természetesen, ha már visszafordíthatatlan a sérülés, mert sokszor olyan szinten alázzák, bántják meg egymást a felek, hogy az romboló, gyógyíthatatlan lelki sebeket eredményez, biztos, hogy jobb búcsút mondani egymásnak.

Gyökeres ellentéte, hogy sokszor hallani és látni olyan eseteket, amikor évekig húzódó, akár évtizedekig bántalmazó testi/lelki családon belüli erőszak elszenvedője nem mer váltani. Nem szabadna, hogy ilyen bárhol megtörténjen...

Üdvözöllek kedves olvasó!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd, és ezt tiszteletben tartom.

Feedek
Megosztás
Látogatók







Flag Counter