Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Rajongás

Ez a fogalom több, mint kellemes emlékeket ébreszt bennem. Az aktuális sztárok - színészek, énekesek, sportolók, műsorvezetők - és hosszasan sorolhatnám - életének állandó követését, (rádiós-tévés-újságos-mert akkoriban még nem volt elterjedve az internet felénk) juttatja eszembe. A rajongás serdülő fiatalként, a hormonjaink megbolondulásának időszakában utánozhatatlan méreteket ölthet. A fejlődő országokban kevés olyan fiatal van, azt hiszem, akinek ne lenne plakátokkal, poszterekkel díszítve a szobája fala vagy, ajtaja, vagy a szekrénye oldala. Sokszor az első fellángolás is egy ilyen "elérhetetlen" személyhez fűz bennünket. Kellenek ezek az ideálok, a példaképek, kifejezetten hasznos lehet abban az esetben, ha valakinek személyisége pozitívan képes fejlődni általa. A "nagy könyv" azt mondja, olyan tulajdonságokért rajongunk egy emberben, "sztárban" ami belőlünk hiányzik - ez így lehet, fejletlen személyiségünk évei alatt.

Tizenévesen rajongtunk a fociért, az amerikai filmekért, a rádióműsorokért. Barátokkal hétvégente biciklis bandában indultunk neki az utaknak és közben megbeszéltük az aktuális sport történéseit, a foci világbajnokságot, Európa-bajnokságot, sőt a Forma-1-es híreket. Néhány rádiós műsorvezetővel adásba kerülve sikerült beszélgetnem. Soha nem felejtem el, az akkor még létező, Danubius Rádióban pár mondatomat hónapokig lehetett hallani. Kétszer bele lettem keverve sokadmagammal az adások közötti blokkokba. Az ilyen apróságok nagy élmények egy kamasznak. Több tévés műsor vezetőjétől kértem és kaptam dedikált fényképet. Kézzel írott leveleket váltottam egy ma is aktív sportriporterrel, ezek igazi ereklyéknek számítanak. Azóta nagyot változott a világ. Kevés mai celed vagy tévés személyiség tenné meg, hogy saját maga postán küldött levélben válaszol kérdésekre, maximum szociális médián keresztül posztolnak valamit.

Természetesen eszményképek keresésével együtt, az értékrendünkben tökélynek megítélt emberek magasztalása felnőtt éveink alatt is elkísérhetnek bennünket… Egészséges lelkületű, a fejlett önértékelésű személyiségeknek, még a "legnagyobb" embereknek is van példaképük - ez is egyfajta rajongás.

Viszont, az elvakult formája, elfajulva, beteges megszálottságot, egészen komoly, patológiás méreteket ölthet. Megfelelő beavatkozás híján, akár nagyon súlyos, negatív kimenetelű történésekhez vezethet. Kívül-belül veszélyt jelenthet a rajongás tárgyára és a rajongóra egyaránt. De ez egy másik történet...

Fóbiák, paranoia

Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk (akár sajátmagunk) életében vagy ismeretségi körében találhatóak jó néhányan, akik bizonyos dolgoktól indokolatlanul félnek, ezért nem úgy reagálnak helyzetekben ahogy az elvárható, "normális" lenne.

Paranoia: „Üldözési mánia; rögeszmék irányította viselkedés, melynek jelenléte mellett a tiszta gondolkodás megmarad. A paranoia vagy üldözési mánia túlzó és irracionális szorongás vagy félelem, ami gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg. ” - Wikipedia

Fóbia: „Indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” – Wikipedia

Pánikroham: "átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegnek hívjuk. A betegség pontos oka egyelőre nem tisztázott..." - Wikipedia

Félelem és a szorongás közötti alapvető különbség(szubjektív): a félelmet közvetlen ok váltja ki, a szorongás oka közvetett. A félelem egyszeri, neveléssel vagy a veszélyforrás megszűnésével elmúlik; ezzel szemben a szorongás tartós állapot, akár évekig-évtizedekig fennáll.

Furcsa lény az ember. Érdekes, hogy mennyire különbözőek, sokszor mégis mennyire hasonlóak vagyunk. Gyermekkorunkban legtöbben könnyebben megteszünk/megtennénk olyan (veszélyes) cselekedeteket is, amit felnőttként nem - attól függ, mi az - , vagy csak sokadik nekifutásra, vagy talán nem is vagyunk képesek. (Fára mászunk, feszélyezettség nélkül szereplünk, a legveszélyesebb kutyát is megsimogatnánk, kirohanunk a forgalmas úttestre, stb.)

Az elménk kreálta félelem-világban fennálló tünetek sokszor évekig vagy talán élethosszig megkeseríthetik a szenvedő lelki és társas életét. Ezek a romboló jellegű, belső késztetésű, kordában könnyen nem tartható impulzusok emberi kapcsolatokat tehetnek tönkre. Sok esetben nem használ a pszichiátriai, gyógyszeres kezelés sem, újra és újra visszatérnek a legmélyebben leledző mumusok. Van, aki idővel képes legyőzni az érzést, a szorongást, vagy mellőzni a fojtó képeket, más viszont nem. Rengeteg fajta fóbia létezik, tulajdonképpen mindennel kapcsolatos lehet, ami körülvesz minket vagy gondolatvilágunkban él. Amikről a ismeretségi körömből leggyakrabban hallottam, és ismerek ezektől szenvedőket: az a bezártság érzésétől való viszolygás, a tömegiszony, madaraktól – és tolluktól való rettegés, a bohócoktól iszonyodás, a gombfóbia, az agorafóbia, és az aerofóbia és a lelket semmisítő, pusztító paranoia: az üldözési mánia....

Család, ősök

Blogom létrejötte óta hosszú idő eltelt. Többször foglalkoztam már a család tárgykörrel. Következő gondolataimat a vérségi ősök, a család - és rokoni ágak változatossága indította el.

A jelenleg élő magyar nép igazán tarka skálát ölelő felmenőkkel büszkélkedhet, megannyi néppel (országon áthalató, leigázó, itt tartózkodó, betelepített, stb.) álltunk 896-os honfoglalásunk óta (is) kapcsolatban. Vezetékneveink tökéletesen magukért beszélnek. Legtöbbünk szülőktől, nagyszülőktől hall/ott régi szép és kevésbé szép történeteket a déd vagy ük-ági rokonokról és családfáról.

A saját történetemet rég óta magammal hordozom. Örülök, hogy - nevek alapján - "határon túli" ükszülő (is) van az ősök között, aki, mint megtudtam, az 1800-as években került Magyarországra. Többen külföldön telepedtek le, és máig ott élnek a leszármazottak. Rokonságomba kifejezettem sok nemzet képviselője házasodott be, így ebben a tekintetben a sokszínűséget képviseljük. Közeli családom több tagja világot átölelő netes kutatásba kezdett, és van, aki egészen az 1700-as évekig vissza tudja vezetni az őseit és rokonságát. Azt gondolom, hogy az internet adta keresési lehetőség, az adatbázisok a jó cél érdekében hasznosak.

Nem mindenkinek van lehetősége a vér szerinti családjában felnőni. Még ha el is sodorta egymástól a feleket élet, egy biztos, mindenkinek vannak/voltak szülei, mindenki gyermeke valakiknek. Tengernyi ember él a Földön, akik soha nem látták még a vér szerinti rokonaikat. Örökbefogadás alkalmával egy teljesen más kulturális közegben, van példa rá, hogy teljesen új identitással kényszerülnek felnőni. Van, akinek úgy kell leélnie az életét, hogy soha nem ismerheti meg őket, más, a szerencsésebbek, ha csak egyetlen találkozással, de picit tompíthatják ezt a hiányérzetet. Szeretem a The Locator, magyarul családegyesítő néven futó tévéműsort, egy amerikai ügynökség, élükön Troy Dunnal kutatja fel a régen látott gyermekeket, szülőket, rokonokat, barátokat, sokak életéből kilépett családtagokat. Hasonló a magyar „Keresem a családom” című műsorhoz. A jólelkűeket, a segítőkész attitűdöt, a nemes cselekedeteket szomjazza a Föld.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd, és ezt tiszteletben tartom.

Feedek
Megosztás
Látogatók







Flag Counter