Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Fényképészet

 

 

Nem kell óriási dolgokra gondolni, hogy mindennapjaink útvesztőjében megtaláljuk a számunka értékes, megfelelő kikapcsolódás lehetőségeit. Egyik ilyen hétköznapi csoda nálam a fényképezés. A fényképészet az a művészeti ág, amely szavak nélkül, mindennemű nyelvismeret nélkül, közérthetően közvetít, bármely ember megérti a világ összes pontján és ez benne a csodálatos.

Sokakhoz hasonlóan, esetemben is a régmúltban gyökerezik ennek az időtöltésnek a szeretete. Nagybátyám (is) rengeteg természetfotót készít/készített egészen fiatal kora óta. Én is gyerekkoromtól kattintgatok és raktározom el a képeket magamnak, és az utókornak. Éppoly izgalmasnak találtam az első kis 24/36 filmtekercses Minoltámat, mint a legújabb típusú gépeket.

Van olyan barátom, aki napi rendszerességgel járja az erdőt-mezőt, hogy elkapjon egy-egy nagyszerű pillanatot. Mindezeket pedig blogban vagy nyilvános oldalakon megosztja.

Nagyon boldog voltam, hogy lehetőségem nyílt fényképeket előhívni annak idején. A sötétkamrától kezdve, a negatívhívón, laborgépen át, egészen a kész fényképig hihetetlenül élveztem az előhívás minden mozzanatát, az így született szépséget, és azt, hogy ily módon belepillanthat az ember mások hétköznapjaiba, utazásaiba, életébe. Hála az égnek, még a szelfik világában, jelenleg is megvan az igény egy szép városképre, tájképre, állatfotóra, egy kinyíló kis növény életének végigkísérésére.

A májusi réten bóklásztam, és közben kivételesen rólam készítettek néhány fotót. Kellemes volt magamba szippantani a táj illatait, sétálgatni a térdig érő virág-költeményekben. (És tanultam némi önuralmat is, többek között, hogyan lehet rezzenéstelen arccal pózolni szállingózó rovarok gyűrűjében.)

Álmokból valóság

Akár egy régen várt utazásról, egy hétköznapi fogyasztási cikkről, egy évek óta áhított, nekünk fekvő állásról legyen szó, legtöbben azt mondják, a tudatos jövőépítés és a befektetett, kemény munka a kulcsszó álmaink beteljesüléséhez... Álmodozás az élet megrontója - azonban akár jól is elsülhet. A legtöbb embernek, életszakaszától függetlenül álmai vannak és ez így van jól. Rengetegen már egészen korai éveitől, pici gyermekkortól céltudatosan építik jövőjüket. Mások ebben a korban inkább csak elképzelik magukat gyakran a leglehetetlenebb foglalkozások képviselőiként.

Ahogy visszaemlékszem, személyiségemtől és adottságaimtól egészen távol álló szakmákban láttam magam viszont. Leginkább kötéltáncos, autóversenyző vagy csillagász szakma volt a befutó. :) Nagyra becsülöm azokat az embereket akik kivételes tehetsége már néhány évesen megmutatkozik és életük végéig megmaradnak ugyanannak a szakmának a képviselői. Közöttük sokan őstehetségek, akik világhírnevet vagy nagyobb sikereket érhetnek el. Örökségük időtálló, beírták magukat a történelemkönyvek lapjaira.

Ahogy korábban írtam, napjainkban egyre többen hangoztatják azt a nézőpontot, hogy ami akar, bármiről legyen szó, az megtalál bennünket. Magyarul, ami meg van írva, az meg van, a sors elől úgysem menekülhetünk. Tehetünk bármit, ha a bukás van megírva, és szinte semmit, ha sikerre rendeltettünk. Lehet, 5-10 év, vagy akár évtizedek szükségesek ahhoz, hogy megtaláljuk, amit valóban keresünk. Nagyon sokan 40-es, 50-es éveikben találják meg maguknak azt az utat, amire valójában vágytak. Sőt! Emlékszem egy Usa-beli 70-es hölgy történetére, aki 60 fölött megalapította saját hotelét egy egzotikus országban. Azóta is ott él, távol hazájától, és így boldog. Mások nagyvárosi életet cseréltek, szinte nomád körülményekre és erősen középkorukban döbbentek rá, az akkori állapottól teljesen másra vágynak...

Amik szerintem fontosak az életben való boldoguláshoz azok a hit, a kitartás, a felállásra való képesség, az folyamatos megújulásra való képesség, a rugalmasság, nagyon jó alkalmazkodóképesség, optimista felfogás és személyiség.

Ránk aggatott bélyegek

A felnőtté válás útján (is) megszámlálhatatlan szituációval kell szembenéznünk, van kinek mindezek nehezebben kezelhetőek, másoknak könnyebben. Tizenéves korban alakul ki az ember majdani személyisége, a mindennapok során velünk kontaktusban álló emberek, a kortárs közeg, a család, az iskola, mind-mind hatással vannak ránk. Ez a korcsoport hiperérzékeny, talán a legjobban sebezhető. A legjelentéktelenebbnek tűnő kritikák, nézeteltérések, úgy, mint a súlyos megalázás mélyen beépül az ember tudatába/megbújik tudatalattijában.

Egész életünk folyamán követünk el hibákat. Nehéz megadni a választ arra, hogy mi számít jónak vagy rossznak, nyilván a társadalmi normák, szabályok rendszerében kőbe van vésve, és az értékrend megadja a választ. Más kategória ha egy gyermek hibázik, ám a hiba volumenét tekintve különböző fokozatok vannak. Nem gondolom, hogy felnőtt korban, régebben elkövetett hibáink alapján, nyakunkba bélyeget akasztva, igazságos döntés megítélni bárkit is.

Folyamatosan változunk, az élet, a körülmények alakítanak bennünket. A legtöbb embernek vannak kamaszkori stiklijei, de ez nem azt jelenti,  hogy egy semmirekellő, megbízhatatlan személy válik belőle. Legyünk akármilyen későn érő típusok, 20-as, 30-as éveinkre már rendelkeznünk kell egy kialakult értékrenddel, világképpel, el tudjuk dönteni, hogy mi fér bele az életünkbe és mi nem. Mindenki rálép egy bizonyos útra, a legtöbb döntéseink -vagy nem várt események- alapján alakul. Sokszor meg kell nyomnunk az újratervezés gombot... Azt gondolom, hogy éveink előrehaladtával legtöbben bölcsebbé válunk, megértünk olyan fontos, mindennapokat érintő kérdéseket, amelyek addig talán nem is foglalkoztattak bennünket.

Életünkben minden emberi kapcsolataink minőségén múlik. Azonban soha nem szabad azoknak az embereknek a szavára vagy "jótanácsaira" adni, akik visszahúznak, beskatulyáznak, esetleg nem nézik ki belőlünk, hogy képesek vagyunk komfortzónán kívüli dolgok véghezviteléhez. Ők a hátráltató erők, akik vagy irigyek, vagy saját magukból indulnak ki. Saját elképzeléseink útját kell követnünk. Sokan vannak akik fiatalon önpusztító életet éltek, alkoholizáltak, a drog mámorában léteztek, mára példás szülők, vagy újabb példa: más elment tizen-huszonévesen felnőttfilmezni, mára lehet megbánta. Azonban, ha ugyanezeket a dolgokat 30-40 évesen teszi, kiforrott személyiséggel vállalta. Előbb vagy utóbb szembe kell néznie a társadalom kritikájával, mert bár igény mindig is volt és lesz például az erotikus iparra, a konzervatív réteg mélységesen elítéli. Minden helyzetben önmagunkat adni, magunkat és múltunkat vállalni, önazonosnak maradni az egyik legnagyobb kihívás.

Testsúly, egészség

Kevés az olyan ember, aki maradéktalanul meg van elégedve a súlyával. Az elégedetlenkedés leginkább a nőket érinti, azonban jócskán érintettek a férfiak is. Magyar lakosság tekintetében férfiak között magasabb számban találhatók elhízottak, mint a gyengébb nem képviselői között. Külsőnk alakulásában (soványságra, súlygyarapodásra való hajlamunk) közrejátszó tényezők egyrészt a genetikai oldal, életmódunk, nagy előfordulással lelki okok játszanak közre. Az is köztudott, hogy korunk előrehaladásával egyre nagyobb az esély pluszkilók felszaladására. Különböző betegségek is hajlamosítanak elhízásra, például cukorbetegség vagy pajzsmirigy problémák, de akár az alváshiány vagy a stressz is szerepet játszhat.

A Világegészségügyi szervezet, (World Health Organization) testtömegindexének adatai (neme, kora, súlya, magassága) alapján mindenki kiszámolhatja ideális testsúlyát. Számomra kidobott eredmény azt mondja, hogy az épp ideális súlyú csoportba esem jelenleg. Világéletemben szerencsés, vékony kategóriába eső alkat voltam. - Neveztek már jól táplált nőnek az utóbbi években. -

Azt gondolom a leghízlalóbb élelmiszerek/ételek az édességek, cukros üdítők, ropogtatni valók, a gyorséttermi koszt, és az alkohol. Elborzasztó a látvány amivel több országban is találkoztam, az, hogy egészen pici, úgy kettő-három éves, önálló döntéshozatalra még képtelen gyerekek rendszeresen gyorsétteremben fordulnak meg szüleikkel. Sültkumprin és ízfokozóban hiányt nem szenvedő hamburgeren nőnek fel. Ezek a szülők ha nem ismerik a mérték, vagy egészséges táplálkozás fogalmát, nagy mértékben hozzájárulnak gyermekük majdani elhízásához. Sajnos az élelmiszeripar polcain rengeteg a mesterséges adalékanyag, színezékek, tartósítószerek, térfogatnövelők, amelyekről minden értelmes ember tudja, hogy jót nem tesznek az emberi szervezettel.

Sokat hozzátehetünk testünk és lelkünk karbantartásához. Rendszeres mozgással, vitaminokban gazdag étrend kialakításával szervezetünk jólétéhez járulunk hozzá. Az elhízás többek között keringési, szívbetegséghez, légzésproblémákhoz vezethet és évekkel megrövidítheti az életünket. Nagy szerepe van a diétának úgy gondolom, még ha különösebb egészségügyi problémánk nincs is célszerű időközönként beiktatni. Kevesebb kalória bevitele esetében a közérzetünk javul. Az  viszont nem mellékes, hogy az egészséges életmód/étkezés komoly anyagi vonzatot eredményez, amit nem mindenki tudja a bio-ételt, reformkonyhát megfizetni. Mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia annak, aki egy bizonyos szintet fel szeretne tartani.
(Szomorú állapot, hogy sokakat a család vagy tulajdon párjuk gúnyol külseje miatt. Időről-időre előhúzzák súlyukkal kapcsolatos megjegyzéseiket, nem törődve a másik érzelemvilágával, holott lehet, az érintettet -esetleges hallgatása mellett- nagyon is zavarja.)

Ha a pszichológiai oldalát nézzük, szerencsére számos nádszálvékony vagy túlsúlyos ember boldog és elégedett a bőrében...

Üdvözöllek kedves olvasó!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd, és ezt tiszteletben tartom.

Feedek
Megosztás
Látogatók