Az élet útján

Gondolataim, tapasztalataim megosztása

Fóbiák, paranoia

Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk (akár sajátmagunk) életében vagy ismeretségi körében találhatóak jó néhányan, akik bizonyos dolgoktól indokolatlanul félnek, ezért nem úgy reagálnak helyzetekben ahogy az elvárható, "normális" lenne.

Paranoia: „Üldözési mánia; rögeszmék irányította viselkedés, melynek jelenléte mellett a tiszta gondolkodás megmarad. A paranoia vagy üldözési mánia túlzó és irracionális szorongás vagy félelem, ami gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg. ” - Wikipedia

Fóbia: „Indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” – Wikipedia

Pánikroham: "átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegnek hívjuk. A betegség pontos oka egyelőre nem tisztázott..." - Wikipedia

Félelem és a szorongás közötti alapvető különbség(szubjektív): a félelmet közvetlen ok váltja ki, a szorongás oka közvetett. A félelem egyszeri, neveléssel vagy a veszélyforrás megszűnésével elmúlik; ezzel szemben a szorongás tartós állapot, akár évekig-évtizedekig fennáll.

Furcsa lény az ember. Érdekes, hogy mennyire különbözőek, sokszor mégis mennyire hasonlóak vagyunk. Gyermekkorunkban legtöbben könnyebben megteszünk/megtennénk olyan veszélyes cselekedeteket is, amit felnőttként nem - attól függ, mi az - , vagy csak sokadik nekifutásra, vagy talán nem is vagyunk képesek. (Fára mászunk, feszélyezettség nélkül szereplünk, a legveszélyesebb kutyát is megsimogatnánk, kirohanunk a forgalmas úttestre, stb.)

Az elménk kreálta félelem-világban fennálló tünetek sokszor évekig vagy talán élethosszig megkeseríthetik a szenvedő lelki és társas életét. Ezek a romboló jellegű, belső késztetésű, kordában könnyen nem tartható impulzusok emberi kapcsolatokat tehetnek tönkre. Sok esetben nem használ a pszichiátriai, gyógyszeres kezelés sem, újra és újra visszatérnek a legmélyebben leledző mumusok. Van, aki idővel képes legyőzni az érzést, a szorongást, vagy mellőzni a fojtó képeket, más viszont nem. Rengeteg fajta fóbia létezik, tulajdonképpen mindennel kapcsolatos lehet, ami körülvesz minket vagy gondolatvilágunkban él. Amikről a ismeretségi körömből leggyakrabban hallottam, és ismerek ezektől szenvedőket: az a bezártság érzésétől való viszolygás, a tömegiszony, madaraktól – és tolluktól való rettegés, a bohócoktól iszonyodás, a gombfóbia, az agorafóbia, és az aerofóbia és a lelket semmisítő, pusztító paranoia: az üldözési mánia....

Család, ősök

Blogom létrejötte óta hosszú idő eltelt. Többször foglalkoztam már a család tárgykörrel. Következő gondolataimat a vérségi ősök, a család - és rokoni ágak változatossága indította el.

A jelenleg élő magyar nép igazán tarka skálát ölelő felmenőkkel büszkélkedhet, megannyi néppel (országon áthalató, leigázó, itt tartózkodó, betelepített, stb.) álltunk 896-os honfoglalásunk óta (is) kapcsolatban. Vezetékneveink tökéletesen magukért beszélnek. Legtöbbünk szülőktől, nagyszülőktől hall/ott régi szép és kevésbé szép történeteket a déd vagy ük-ági rokonokról és családfáról.

A saját történetemet rég óta magammal hordozom. Örülök, hogy - nevek alapján - "határon túli" ükszülő (is) van az ősök között, aki, mint megtudtam, az 1800-as években került Magyarországra. Többen külföldön telepedtek le, és máig ott élnek a leszármazottak. Rokonságomba kifejezettem sok nemzet képviselője házasodott be, így ebben a tekintetben a sokszínűséget képviseljük. Közeli családom több tagja világot átölelő netes kutatásba kezdett, és van, aki egészen az 1700-as évekig vissza tudja vezetni az őseit és rokonságát. Azt gondolom, hogy az internet adta keresési lehetőség, az adatbázisok a jó cél érdekében hasznosak. Egyelőre gondolati síkon, felrebbent az ötlet egy nagy családi könyv közös írására.

Nem mindenkinek van lehetősége a vér szerinti családjában felnőni. Még ha el is sodorta egymástól a feleket élet, egy biztos, mindenkinek vannak/voltak szülei, mindenki gyermeke valakiknek. Tengernyi ember él a Földön, akik soha nem látták még a vér szerinti rokonaikat. Örökbefogadás alkalmával egy teljesen más kulturális közegben, van példa rá, hogy teljesen új identitással kényszerülnek felnőni. Van, akinek úgy kell leélnie az életét, hogy soha nem ismerheti meg őket, más, a szerencsésebbek, ha csak egyetlen találkozással, de picit tompíthatják ezt a hiányérzetet. Szeretem a The Locator, magyarul családegyesítő néven futó tévéműsort, egy amerikai ügynökség, élükön Troy Dunnal kutatja fel a régen látott gyermekeket, szülőket, rokonokat, barátokat, sokak életéből kilépett családtagokat. Hasonló a magyar „Keresem a családom” című műsorhoz. A jólelkűeket, a segítőkész attitűdöt, a nemes cselekedeteket szomjazza a Föld.

Éjszakai szórakoztatóipar

A szórakozási kultúra országonként igen különböző. Az éjszakai élet: a bárok, klubok, diszkók világa a beavatatlanok számára mindig különleges, valahogy elérhetetlen, ezernyi titkot rejtő talány. Nem titok, hogy a kikapcsolódás mellett az alkohol, a drogok, az erotika és a bűnözés (maffia, alvilág) fellegvárai. Azt gondolom, egy társadalom tagjairól sokat elárul az, mennyire képes intelligensen felnőni különböző szituációkhoz, és bizonyos erkölcsi normák keretei között képes-e jól érezni magát.

Az utóbbi években nem egy katasztrófa következett be túlzsúfolt diszkókban világszerte a be nem tartott szabályok miatt... (Koncereteken a tombolók képesek egymást halálra taposni. A szervezőknél pedig a befolyt haszon fontosabbnak számít a biztonságnál.) Országonként más-más szabályozásoknak kell/ene eleget tenni a szórakoztatóhelyi személyzet tagjainak és a vendégeknek egyaránt. A célkitűzésnek mindenhol ugyanannak kellene lennie: kulturált környezet, a minőségi szolgáltatás (zene, kiszolgálás, megfelelő védő gárda) bárhol forduljon meg a lazítani kívánó tömeg.

Mindenkinek megvan a maga élettörténete, az esetek nagy részében a családi háttér, gyermekkor előre vetíti az életünkbe lépő későbbieket. Ismeretségi körömben van több lány, akik az erotikus szórakoztató iparban dolgoznak/tak táncosként külföldön, egy férfi ismerős pedig biztonsági embere volt egy bárnak. Mindannyian meséltek nekem az éjszaka kihívásairól, a lányok a veszélyekről és arról, hogy miért döntöttek szakmájuk mellett. A fő okként a gyors pénzszerzés és a világlátás szerepelt, ám sokan vannak akik kényszerből hozzák az elhatározást és családjukon szeretnének segíteni (sokszor nem tudja a közeli rokonság mivel foglalkoznak), vagy egyedülálló anyaként másodállásban kénytelenek táncolni. Az én látásmódom szerint világot látni azt hiszem, másképp is lehet, utazhat, többek között, ha valaki üzletasszonyként vagy stewardessként dolgozik, bármennyi helyre eljuthat, ahová szeretne... Kívülállóként azt gondolom, hogy a zsíros összegeket ezekben a szakmákban nem kizárólag a tánccal lehet megszerezni. Számos tévé műsor, újságok foglalkoznak ezen témákkal, jócskán vannak érdekességek pozitív és negatív kicsengéssel. A leírtak befogadása szintén nagy mértékben függ egy adott társadalom hozzáállásától. Egyéni vélekedésünk a generációkon keresztül belénk plántált jó/rossz, helyes/helytelen, tabu-prüdéria, erkölcsi értékrend-függő.

Modellvilág

Mindig is érdekeltek a modellvilággal és szépségápolással kapcsolatos műsorok és magazinok. Tizenéves koromtól a kapott zsebpénzemből elég szép számmal halmoztam fel ifjúsági lapokat. Ilyenek voltak a Bravo, az IM, a Megasztár magazin, az utóbbit különösen kedveltem, mert minden számában egy-egy aktuális, felkapott színészt és topmodellt is bemutattak. Nem volt hosszú életű újság, viszont nagyon igényesen volt az összes cikk kivitelezve. Ki ne emlékezne Cindy Crawfordra, Claudia Schifferre, Elle Macphersonra, Christy Turlingtonra, Linda Evangelistára, Naomi Campbellre, Helena Christensenre, Tatjana Patitzra, Eva Herzigovara, Tyra Banksre vagy Kate Mossra? Ők voltak az a generáció, akiket nem felejtünk a mai napig, hölgyeket és urakat egyaránt elvarázsolták/ják tökéletes idomaikkal. Változó világunkban, számos cég reklámoztat terméket már transgender modellekkel is, több, mint bizarr példája Hari Nef.

Angelina Jolie főszereplésével 15-20 éve láttam a 70-es 80-as évek ismert amerikai modelljéről, Gia Marie Carangi életéről szóló, Kifutó a semmibe (Gia) című filmet. Mély nyomot hagyott bennem. Szembesít bennünket azzal, hogy a csillogás világának ott van a sötét oldala, mit okoz az érzékeny lelkeknél az állandó szeretetéhség, a kokain és heroin hatásai miatt hová jutnak emberek…

Többször lett volna lehetőségem a modellek közé csöppenni, tizen-huszonévesen egyaránt. Megyei szépségkirálynő buzított, és egy budapesti modell is egyengette volna az utam, tisztában vagyok vele, nem lett volna az én világom. Saját meglátásom az, hogy nem volt meg bennem az az ehhez szükséges "gátlástalan", „színésznői, előadói véna” ami ehhez a szakmához kell. Mindig vonzott kívülről, de én már serdülőként beleláttam a hátulütőibe, a sokszor méltatlan követelményekbe. Könnyű átesni a ló túlsó oldalára, a drogok, az escort ügynökségek prédájává válni. Azt gondolom, az érintettek jó része mire felocsúdna, már szer-függő és/vagy magába szippantotta a "bűnös" élet fellegvára.

Mai napig szívesen lapozgatok hasonló magazinokat, és Tyra Banks vezetésével futó Topmodel leszek (America's next top model) című műsort évekig nyomon követtem...

Üdvözöllek kedves olvasóm!

Hosszú ideje motoszkál bennem az ötlet, hogy indítsak egy oldalt, amelyben az ezredforduló embere életét érintő kérdések látnak napvilágot. Rengeteg egyéb téma is érdekel, amikre lehetőségeimhez mérten ki fogok térni. Blogom mindennapjainkat érintő, talán téged is foglalkoztató témákat boncolgat.
Találkozhatsz az életemből merített példákkal, amik mind segítenek mondandóm felszínre kerüléséhez. Szerencsésnek tartom magam, elmondhatom, több országban éltem, munkahelyeimen különböző feladatköröket próbálhattam ki.
Szeretem a művészeteket, versíró vagyok, írásaim antológiákban és művészeti honlapokon tekinthetők meg.
Néhány topiknál elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le megállapított tényeket, ami talán érthetőbbé teszi gondolataimat.
Sok helyen szövöm bele a pszichológia tudományát mondandómba, foglalkoztat az emberi lélek, a miértek.
Nem feltétlenül kell velem egyetértened, hisz nem vagyunk egyformák! Ez az én látásmódom, lehet, teljesen más a tiéd és ezt tiszteletben tartom.
Heaven

Feedek
Megosztás
Látogatók







Flag Counter













Powered by Blogger.hu